Szőke Zoltán és Dragan Milunovits

"A meditáció segíthet kilábalni a válságból!"

2009. szeptember 24., csütörtök 16:00

http://www.storyonline.hu/hirek/szoke_zoltan/19011/

Szőke Zoltán és Dragan Milunovits

"A meditáció segíthet kilábalni a válságból!"

2009. szeptember 24., csütörtök 16:00

Manapság, amikor annyi a baj a világban, s az élet minden területén érződik a válság, ritka dolog, ha valaki azt mondja, tökéletesen boldog és elégedett az életével. Márpedig Szőke Zoltánnál boldogabb, s kiegyensúlyozottabb embert keresve sem találni manapság.

Azok, akik nem ismerték közelebbről, nem is gondolnák, hogy nem volt ez mindig így. Két évvel korábban kétségbeesetten kereste a kapaszkodókat az életben, mert elmondása szerint besokallt a stresszel teli hétköznapok taposómalmától.
Fél évvel korábban a StoryOnline-nak adott exkluzív interjújában már említette, hogy rendszeresen meditált. Akkor még azonban nem akart részletesen mesélni arról a módszerről, ami megváltoztatta az életét.
Most úgy döntött, barátjával és meditációs mesterével, Dragan Milunovits-csal beavatják az olvasókat a titokba.
Draganék zuglói otthonában beszélgettünk.

Szőke Zoltán: Sokat gondolkodtam azon, egyáltalán beszéljek-e arról, ami velem történt az elmúlt két esztendőben. A folyamatról, ami lényegében az egész életemet megváltoztatta. Hiszen idehaza még nem mindenki nyitott a keleti kultúra csodamódszereire, amelyek pozitívan hatnak az ember testi és lelki egészségére. Aztán úgy döntöttem, elmesélek mindent őszintén. Úgy vagyok vele, hogy ha a példámmal akár csak egyetlen embernek is tudok segíteni, vagy irányt mutatni, akkor már megéri róla beszélni. A Drágival való találkozásunk előtt már hónapok óta kerestem valamit. Egy forráspontot, amire rá tudok kapcsolódni, s amivel le tudom állítani magamban azokat a zavaros gondolatokat, amelyek évek óta a fejemben, vagy a lelkemben voltak. És tudtam, hogy ezt képtelen leszek egyedül megoldani.

Mi bajod volt konkrétan? Biztos vagyok benne, hogy rólad ismeretlenül sem feltételezte volna senki a képernyőn, vagy az újságokon keresztül, hogy nem vagy egyben. Hiszen szép családod van, stabil munkád, országos hírneved...

- Évek óta egy őrült taposómalomban éreztem magam, s ettől egy idő után besokalltam. És mint minden ember, valójában én is félelemben éltem. Ezért kerestem kapaszkodókat, de sokáig nem találtam. Ráadásul voltak egyéb belső harcaim is. Ugyanis azoktól az emberektől, akikre korábban példaképként tekintettem, a sok hasznos dolog mellett, rengeteg hasztalan dolgot ellestem, és beépítettem a saját személyiségembe. S csak évekkel később jöttem rá arra, hogy mindezekkel a beépített tulajdonságokkal tulajdonképpen már nem is voltam önmagam. Már az is óriási dolog volt, hogy egyáltalán eljutottam eddig, felismertem a problémákat, és tudtam, hogy ki akarok szállni ebből. Feltettem magamnak a kérdést, hogy miért kell nekem ezekkel a problémákkal, ezekkel a rettenetes belső csatározásokkal kelnem és feküdnöm? Első célom tehát az volt, hogy megszabaduljak ezektől a rosszul beidegződött szokásoktól.

És megszabadultál tőlük?

- Ez egy folyamatos takarítás, mert évtizedekről van szó. De jó úton haladok.

Ott tartottunk, hogy elkezdtél valamilyen módszert keresni.

- Mivel gyerekkorom óta megmagyarázhatatlan vonzódást érzek a keleti filozófia iránt, ezért kézenfekvő volt, hogy ezeknél a módszerek közt kutatok. Magam sem tudom egyébként, miért hívogat ennyire a keleti életmód, nyilván valamelyik előző életemben közöm volt ahhoz a világhoz. Eleinte voltak próbálkozásaim különböző harcművészetekkel, ahol az edzéseknek egy része a belső éned elcsendesítése, hogy így készülj fel a fizikai megmérettetésre, de rájöttem, az nem az én világom. Később leírtam egy papírra, hogy milyen további technikák jöhetnének számításba. Ezek között volt a chi kung, a jóga és a meditáció is. Majd részletesen utána olvastam, hogy hosszú távon melyik mit nyújtana. Így lett számomra egyértelmű a meditáció.

A családod tudott a vívódásaidról?

- Természetesen. Ilyen dolgokat egyébként is csak kizárólag Anikóval, a feleségemmel tudok megbeszélni. És nem azért, mert épp ő van kéznél, hanem nála jobb tanácsadóm még nem volt az életben. Nem pusztán gyávaságból nem lépnék meg dolgokat nélküle, hanem ostobaságnak tartanám, ha nem konzultálnék vele nagyobb döntések előtt. Márpedig ez az útkeresés igenis fordulópont volt az életemben. Ekkor jutott eszébe Anikónak, hogy van egy szintén Délvidékről származó ismerőse, "a Drági", aki évek óta meditációval foglalkozik, ezt tanítja. Abban a pillanatban vettem is a telefont, és felhívtam. Az összes panaszomat rázúdítottam szegényre, de nyugodtan végighallgatott, s azt mondta, tud segíteni. Meg is beszéltünk egy találkozót másnapra. Gyakorlatilag akkor kezdődött az én átalakulásom, amiért azóta sem tudok eléggé hálás lenni Dráginak.

Dragan Milunovits: Azért én is köszönettel tartozom Zolinak. Ez kölcsönös, oda-vissza alapon működő segítség volt. Hiszen az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár 16 éven át folyamatosan embereken segítettem, mégis, az utóbbi hat esztendőben kissé visszavonultam. Átalakuláson mentem keresztül, ezért nem foglalkoztam olyan intenzíven emberekkel, mint korábban. Szünetet tartottam a tanításban, de saját magam közben folyamatosan tanultam, új ismereteket szereztem. Aztán jöttek Zoliék, s ahogy elkezdtem tanítani, újra lelkesedtem én is. Egyébként is látom, milyen nagy a baj a világban, ezért valamilyen módon segíteni kell. A folyamat azonban korántsem rövid. A problémák ugyanis eredendően az emberek gondolataiban élnek. Mindent a gondolatok vezetnek, és a körülöttünk lévő világban is minden azon alapul, hogyan tudják ezeket a gondolatokat befolyásolni, vagy rabul ejteni. Éppen ezért a Síva (csend) meditáció, ahogy a nevében is jelzi, a gondolatmentes csendre épül. Valójában egy elmélyülési technikáról van szó, hogy az állandó gondolati körforgásból kikerülj. A folyamat során meglovagolunk egy specifikus "gondolatot" egy Ősi hangot, aminek nincs jelentése , viszont harmonizálja az egyént. S amikor ez a gondolat is elszökik az elmédből, akkor ott maradsz az ürességben. Ez egy teljesen új dolog, ami nem csak a meditációból tevődik össze, hanem sok-sok egyéb figyelős technikából is.

Mikor volt ez a bizonyos első találkozás?

Zoli: Két éve. Katartikus élményként éltem meg már a legelső meditációt is. Szavakkal szinte leírhatatlan az érzés, amikor meditativ állapotba kerültem. Azt éreztem, hogy újra találkoztam önmagammal, ezért abba sem akartam hagyni. Döbbenetes volt az a belső csend, amit tapasztaltam. Előtte fel sem fogtam, mit jelent az, amikor kikapcsoljuk az agyunkat.

 

"Ezzel a módszerrel igenis jobbá tehetjük az életünket"

 

Pedig a hétköznapi ember általában a meditáció fogalmán pont a gondolkodást érti.

Dragan: Igen, de az nem meditáció. Az inkább az "itt sem vagyok" történet. Ám amíg gondolunk valamire, addig az agy folyamatosan dolgozik. Akarva-akaratlanul jönnek a gondolatok, és ettől az ember nem tud kikapcsolni. Amikor az ember alszik, akkor sincs kikapcsolva az agya. Kivétel ez alól a mély alvás, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán életben maradj. Akkor vagy teljesen kikapcsolva. A mélyalvás egyébként hasonló a meditáció állapotához. A meditáció ugyanis éberen regenerál úgy, mintha mélyen aludnál.

Zoli: Noha már két éve meditálok folyamatosan, minden egyes alkalom ugyanolyan nagy élmény, mint az első. Elmondhatatlan az a biztonság, a nyugalom, a melegség, és a csend, amit ilyenkor tapasztalok. Pedig ez minden emberben ott lapul, csak kevesen találják meg az eszközt, hogy ezt a fajta lelki békét elérjék. Amíg meditálunk, harmóniát teremtünk a külső és a belső kozmosz között. Egyesítjük a végtelent. S ahogy egyre gyakorlottabb vagyok a meditációban, azt vettem észre?

Drági: ...hogy több a zöld lámpa az életedben.

Zoli: Igen, pontosan ezt. Mintha egy láthatatlan kéz elhessegetné az utamból a problémákat, a napi gondokat. Mintha már a konfliktushelyzetekben is kívülről látnám magam a világban. Sőt, már jó előre felismerem a még csak készülődő konfliktus helyzetet, és tudom, hogy ki kell abból maradnom. Sajnos a stressz okozza a rengeteg feszültséget bennünk. Emiatt vagyunk agresszívek, hirtelenek, ezért ugrunk mindenre. Az ego felül kerekedik a lelkünkön, s az irányít. A meditáció viszont a rossz egodnak gyeplőt ad a szájába, a jó egodat pedig kibéleli. Ezzel a technikával nem tudsz mást tenni, mint nyugodt lenni és mosolyogni. Főleg a konfliktushelyzetek válnak nevetségessé, amelyekbe korábban beleugrottál.

Hogyan reagált a környezeted a változásaidra? Mit szóltak például a kollégáid, akik ismerték a heves természetű, mindenre azonnal ugró Szőke Zolit?

- Látod, pont ez volt az igazi fokmérője a dolognak. Folyamatosan jöttek a kérdések, hogy mi történt, mitől változtam meg ennyire.

Meséltél nekik a meditációról?

- Eleinte nem. Viszont amikor egyre több pozitív visszajelzést kaptam, boldogan újságoltam. És elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen miért ne osztanám meg ezt mindenkivel. Hogy van egy módszer, amivel jobbá tehetjük a saját és mások életét. Itt ez a válság, a sok szörnyűség. Ha valaki tud valamit, annak meg kell osztania másokkal is, hogy előre tudjunk haladni az életben. Nem beszélve arról, hogy ha többen műveljük ezt a meditációt, az sokkal hatásosabb. Ha mondjuk egyszerre ketten meditálunk, akkor duplázódik a hatás. Ha négyen, akkor megnégyszereződik.

Mennyire személyes a technika? Ugyanazt csinálja mindenki egy ilyen meditáció során?

Dragan: Nem. Szubjektív minden egyes meditáció. Találkozni kell az illetővel és átbeszélni a problémáit. Minden problémára van valamilyen megoldás. Zoli is egy bizonyos problémával jött hozzám. Számtalan módszer létezik. Több mint száz technikája van az elcsendesülésnek, a gondolatok kijátszásának. Annak, hogy megtaláld magad a pillanatban. Sajnos a legtöbben a jövőben, vagy a múltban élnek, nem pedig a jelenben. Pedig ez lenne a legfontosabb.

Zoli: Ha jól belegondolunk, valójában egy rettegés az élet. Sokan a korábban megélt negatív dolgokból építkeznek, annak alapján tervezik az életünket. Amikor gyereket nevelünk, minden pillanatban azt mondjuk, jaj erre vigyázz, nehogy eless, stb. Aztán a szomszédok, a barátok is elmondják, mire vigyázzunk, sőt a tévében is a rádióban is ezt látjuk, ezt halljuk. Milyen élet ez, ha folyton tartani kell valamitől? A meditáció megtanít arra, hogy a pillanatot éld meg. Abban pedig nincs félelem.

 

"A csend a legmélyebb pihenés a világon"

 

Dragan: Ha csend van benned, nem lehetsz máshol, csak a pillanatban. A csend ugyanis a jelenben van. A jelen a kulcs. Mert akkor nincs aggódás, nem vetíted előre a problémákat. Zoli említette imént a felpörgött életet. Úgy gondolom, nem feltétlenül azzal van a gond, hogy felpörgött az élet, és verseny van, hanem ,hogy legyen egy módszered amivel felkészíted magad a napi kihívásokkal járó stresszes helyzetekre és ezek kivédésére . És mivel tudsz felkészülni? Ha pihensz. Vagyis az alvással és az álmokkal. Esetleg relaxálsz mellette, vagy sportolsz. Sokan más-más tevékenységgel próbálják kipihenni az előzőt. Nem jó ez így. Mindenki életébe kell egy olyan technika, amivel önmagát még pluszban ki tudja pihenni a megnövekedett körülményekhez képest. Ezt Zoli jól meglátta, hogy a meditációval kapott egy pluszt. Ugyanis a csend a legmélyebb pihenés. Aki meditál, egyetlen másodperc alatt képes lehet úgy feltöltődni a jelenben, hogy utána még órákig tisztán tud gondolkodni. A benne lévő haragot és feszültséget pedig kreatív folyamatokká tudja alakítani ahelyett, hogy őrjöngene egy adott szituációban. Egyébként nincs ebben semmi hókuszpókusz, mert nagyon egyszerű a technika.

Hol lehet a leghatékonyabban meditálni?

- Bárhol. Akár otthon, buszon, autóban, vagy éppen repülőgépen utazva is lehet. Nincs ebben semmi különös, egy széken ülve is tökéletes az eredmény, nem kell hozzá lótuszülésben ülni. Napi kétszer 25-30 perc - személyre szabottan - , reggel és este tökéletes regenerálódást jelent. Mint már említettem, igyekszünk megtalálni az adott személyre jellemző technikát. Az egyik leghatékonyabb kétségkívül az őshang-technika, amelynek során egy személyre szabott őshangot használunk. Ez egyfajta rezgés, vagy hangzás, amelyekkel a gondolatokat helyettesítjük. Amikor a meditáció során ez az őshang is eltűnik az agyból, az a MOST pillanata. Akkor kerül az ember a jelenbe. Ilyenkor érzi azt, mintha ki lenne bélelve a környezete. Kiegyensúlyozott jókedv veszi körül, nem érzékeli, hol van. Kitágul a személyisége. Nem érzi, hogy be van zárva a testébe, vagy a fejébe. Mert a legtöbb ember a fejébe zárva érzi magát, a fejében él. A fejből eljutni oda, hogy érzékeljük az egész testünket, már az nagy dolog. A meditációnak továbbá gyógyító hatása is van, például visszafordíthatja a kialakulóban lévő betegségeket is a szervezetben.

Zoli: A meditációt, úgy általánosságában, már sokan kutatták, és a tudomány is hajlik arra, hogy elismerje ennek az előnyeit, hatásait. Sok országban már az egészségügyben is alkalmazzák. Pl. olvastam, hogy a magas vérnyomást, és keringési zavarokat is vissza lehet vele állítani.

A család többi tagja is megtanult meditálni?

- Igen. Velem egy időben a feleségem, Anikó is megtanulta a technikát. Jó ideig ketten meditáltunk otthon. Aztán a fiainknak feltűnt, hogy rendszeresen félrevonulunk, s megkérdezték, mit csinálunk. Miután elmeséltem nekik, érdeklődtek, hogy ez rájuk is jó hatással lenne-e. Mivel Drágitól tudtam, hogy ez a fiatalok számára is csak előnnyel jár, így ők is megtanulták. Félévkor kezdték el, és év végére nagyon sok négyest ötösre javítottak. Sokkal jobban tudtak koncentrálni az iskolában is. Sokszor négyesben is meditálunk, nincs is ahhoz fogható érzés, amikor megnégyszerezzük az energiánkat. Szeretném, ha a példámon keresztül mások is meg tudnák teremteni önmaguk számára a lelki békét. Drági barátommal távoli terveink között szerepel, hogy erre hivatalos formában is lehetőséget teremtsünk, s minél több embert megtanítsunk meditálni.

 

 

 szöveg: Sándor András

Ki is valójában Szőke Zoli mestere? "Milunovits Dragan: 1965 augusztus 3-án 5 óra 45 perckor született, Zentán. Gyerekkként eléggé visszavonult volt, már akkor is nagyon mélyen foglalkoztatták a természeti és főleg a természetfeletti jelenségek. Meditációval 1982 óta foglalkozik. Huszonhárom évig A Maharishi féle nemzetközi meditációs társaság aktív szervezője, majd 1990-től sikeres oktatója volt. Svájcban főiskolai diplomát szerzett a kreatív intelligencia tudományából, majd Hollandiában a Maharishi Nyitott Egyetem tanáraként vezette a MOU műholdas oktatási TV csatorna Magyar nyelvű adását. Néhány éve visszavonult és azóta a saját útját járja. Az asztrológiát nyugati és keleti tanítóktól, majd később főleg saját tapasztalatából sajátította el. Most indiai asztrológiával, Síva csendmeditációval, életmód-tanácsadással, ájurvédával (india ősi természetgyógyászatával), zene és hangterápiával, keleti nyelvek tanulmányozásával és indiai szakácsművészettel foglalkozik. Több mint ezer asztrológiai konzultációt tartott Magyarországon és több más országban is. Jelenleg barátaival egy teljesség központú, főleg az asztrológián és ájurvédán alapuló, tudatosságot fejlesztő holisztikus meditációs iskola létrehozásán dolgozik."

régebbi cikkek :

"Időben észrevettem, hogy rossz irányba megy az életem"

(Forrás:http://www.storyonline.hu)

Új oldaláról ismerhetik meg az olvasók Szőke Zoltánt a StoryOnline aktuális nagyinterjújában. A színész kíméletlen őszinteséggel, és szokatlan mélységgel beszél arról, minek a hatására változott meg száznyolcvan fokot az élete.

Három évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer Szőke Zoltánnal másfél órát fogok beszélgetni nyugodtan, bölcselkedve az élet nagy dolgairól. Három évvel ezelőtt azonban ezt ő sem tartotta volna valószínűnek... Nagyon más ember volt akkor. Ezúttal azonban önként vállalkozott arra, hogy elmesélje, mi történt vele az elmúlt két évben.

- Hogy vagy?

Már te is ezzel jössz? Remekül, köszönöm. Kutyabajom.

- Hányan kérdezték meg tőled ugyanezt az elmúlt két hónapban?

Fogalmam sincs. Aki megállít, annak ez az első mondata, hogy vagyok, és sokszor azt is megkérdezik, meg fogok-e halni. Hiszen a sorozatban az általam megformált karakter, Berényi Miki nemrég gyógyult ki a tüdőrákból. Azonban már a kérdésfeltevéssel is negatív energiát kapok. Lehetetlen kiszámolni, mennyi ilyen esetben volt részem az elmúlt két hónapban, amióta Berényi betegségének története képernyőre került. Önerőből ugyan próbálom egyensúlyban tartani ezeket az energiákat, de a saját energiám már kevés azzal a tömeggel szemben, ami a köztudatban él.
Nemrég orvosi vizsgálaton is jártam, minden eredményem negatív lett, tehát makkegészséges vagyok, ennek ellenére kezdtem tapasztalni bizonyos negatív jeleket magamon, s nem értettem. Megkérdeztem a barátomat, aki a napi meditációra megtanított, vajon köze lehet-e ennek a szerephez, s egyértelműen oda vezetnek a szálak. Annak ellenére, hogy már a képernyőn, a történet szerint is elhangzott, Miklós meggyógyult, a heg sem fáj, vidáman dobálja a gyereket, még mindig ezzel azonosítanak az emberek. Szeretném egyszer és mindenkorra kijelenteni: Berényi és Szőke Zoltán is egészségesek!

- Hiszel a kimondott szó erejében?

Természetesen. Pont erről van szó! Hogy az agy nem tud különbséget tenni a fiktív dolgok és a valóság között. Tehát ha én Berényiként azt mondom, hogy beteg vagyok, az olyan, mintha Szőke Zoltánként mondanám, vagyis parancsot adok az agynak, ami aztán rááll erre a rezgésre. És két hónap parancsolgatás nem tesz jót.

- Minderre azonban Te sem gondoltál, amikor elolvastad a forgatókönyvet.

Egy keveset azért gondolkodtam rajta, de valóban nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Aztán, ahogyan kezdtek a negatív dolgok megjelenni az életemben, nagyon gyorsan konzultáltam azzal a szakemberrel, aki a meditációra megtanított.



"Papírom is van arról, hogy egészséges vagyok!"



- Milyen negatív dolgok történtek veled?

Ha nem haragszol, akkor erről nem szívesen beszélnék.

- Nyilván nem volt véletlen, hogy elmentél kivizsgáltatni magad.

Az nem emiatt történt! Nézd, negyvenéves elmúltam. Több mint tíz éve nem voltam orvosnál. Maximum csak fogorvoshoz mentem el, ha már nagyon fájt. Most is tudtam, hogy semmi bajom, de szerettem volna, ha papírom is van arról, hogy egészséges vagyok. Negyvenen túl egyébként sem árt egy globális, tetőtől-talpig terjedő kivizsgálás.
Mindenkit szeretnék megnyugtatni: tökéletesen egészséges vagyok! Ráadásul nagyon hajlok a még komolyabb életmódváltásra, elkezdtem kacsintgatni a reformkonyha felé.

- Vegetáriánus leszel?

Kísérleti jelleggel kipróbálnám.

- Hogy érzed, menni fog a hús nélküli táplálkozás?

Azért amennyire csak lehetett, az elmúlt másfél évben már jóval kevesebb húst ettem, mint azelőtt. Nem mondom, hogy kikapartam a tányér szélére, ha ott volt, de ha éhes voltam, inkább zöldséget, vagy halat ettem. A hallal egyébként is nagy barátságban vagyok már gyerekkorom óta. Dunai gyerekként mindenféle formában szeretem. Noha mi vajdaságiak imádjuk a húst, ennek ellenére kísérleti jelleggel tényleg kipróbálnám a vegetarianizmust.

- Korábban volt rajtad nyolc kiló felesleg. A zöldségekkel adtad le ezt a pluszt?

Igen. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Nyolc kiló azért komoly súlyfelesleg. Sajnos elhagytam magam, nagyon rendszertelenül étkeztem. Ma már tudom, hogy a rendszeres táplálkozás nem feltétlenül jelent túlsúlyt, csak oda kell rá figyelni, hogy mit eszel. Próbálok tudatosan tenni az egészségemért, amikor ennyi műanyag dologgal vagyunk körülvéve. Nem csak a konyhában, hanem az egész világban. Ha így öt évvel meghosszabbíthatom azt, ami meg van írva, már jól jártam. Mondjuk, nem tudom, mennyi van megírva...

- Mit érzel?

Sejtem, mire gondolsz, de ebből a szempontból még nagyon az elején tartok az ezoterikus utamnak. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben mást is fogok csinálni, ami nem a szakmámhoz kötődik, s ami filozofikusabb, ezosabb. Érzek magamban erre késztetést.

- Mióta?

Két éve.

- Hogyan éltél korábban, 38 évig?

Úgy, mint minden más ember. Ösztönösen, és nem tudatosan. Ha megkívántam egy kaját, megettem. Ha úgy éreztem, hogy éjszakáznom kell, éjszakáztam. Erről jut eszembe, ez nyilván a korral jár, de már egyre nehezebben megy az éjszakázás. Utána napokig nem tudok regenerálódni.

- Mennyivel másabb most az életed, mint két éve? Minőségileg összehasonlíthatatlan a kettő?

Abszolút összehasonlíthatatlan. Pláne, amióta a rendszeres meditációval párosult a tudatos táplálkozás. A jelenlegi étrendem nyolcvan százalékát a zöldségfélék teszik ki. Ma már szeretem előre megtervezni, hogy mit fogok enni. Nem az van, hogy kinyitom a fridzsidert, és kizabálom, ami van, hanem találtam benne egy tudatos játékot. Máshogy is alszom azáltal, hogy az emésztés nincs túlterhelve.

- Nyugodtabbak az éjszakáid?

Klasszisokkal. És ezt csak tetézi a meditáció. 38 éves koromig nem emlékszem arra, hogy 8 órát végig tudtam volna aludni anélkül, hogy kimentem volna vizet inni, pisilni, vagy éppen szellőztetni. Ma már nincsenek vad álmaim. Mindez pedig a meditációnak, a megfelelő étkezésnek, és a pozitív világlátásnak köszönhető.



"Mindig is az elme erejében hittem"



- Nem csábulsz el soha? Neked már egyáltalán nincsenek negatív gondolataid?

Mindenkinek vannak, de igyekszem ezeket maximálisan háttérbe szorítani. Nézd, számomra az igazi fokmérő a környezetem visszajelzése. Vagyis, hogy a körülöttem lévő emberek hogy érzik magukat a környezetemben. A gyerekeim tinédzserek, 14 és 15 évesek, s ebben a korban igen nagy kilengések vannak. Mégis, rájuk is hatással volt az én meditációs történetem. Korábban, ha elvonultam, mindig kértem tőlük, hogy most húsz percig ne bömböljön a heavy metal. Reggel, illetve délután is. Kérdezték is, mi az apa, befordultál? Mondtam, hogy szó sincs erről, csak édesanyával meditálunk, s ha titeket is érdekel, szívesen elmesélem.

- A feleségeddel együtt meditáltok?

Csak meditáltunk, mert most már Zoli fiammal csináljuk ketten, őt komolyan elkezdte érdekelni. Szólt, hogy üljünk le, és magyarázzam el neki, mi ez az egész. Nyilván ő is érezte, hogy a fater jó irányba változott. Elmeséltem neki egyvégtében, mi ez a meditáció, és felcsillant a szeme, hogy ezt akkor ő is csinálhatja. Mondtam, persze, tízéves kortól szabad, így te is gyakorolhatod. Zoli teljesen belelkesedett. Még a testvérének, Bencének is elmesélte, hogy meditálni tanul. Bence kérdezte, hogy ezzel a módszerrel akár az iskolai jegyeit is feltornázhatná? Mire azt válaszoltam, hogy mindent, amit csak el tud képzelni. Zoli fiamnak tavaly fél évkor hét darab négyese volt, év végére pedig mindenből ötös lett. Úgy, hogy naponta kétszer meditált. A vonzás törvénye alapján pedig leírta a kívánságait, a dátumokkal együtt, hogy mit mikor szeretne elérni az életben.

- El is érte a célkitűzéseit?

Igen.

- Neked is van ilyen kívánságlistád?

Van bizony. Látod, nagyon furcsa ez... Másodikos lehettem az általános iskolában, amikor már nagyon vonzott a keleti világ. Sok olyan könyvet olvastam, ami ehhez kapcsolódott. Valami miatt már gyerekkoromban sem hittem abban, hogy ha lenyelek egy lázcsillapítót, akkor jobban leszek. Nagyon betegnek kellett lennem ahhoz, hogy belém könyörögjenek egy antibiotikumot. Mindig is az elme erejében hittem. A megvilágosodás azonban számomra sem ment könnyen. Jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy erről egyáltalán beszélni tudjak, vagy merjek. Azt ugyanis egyértelműen érzem, hogy vannak eredményei annak az egyelőre kevéske kis energiának és ráfigyelésnek, amit erre fordítok. Az ember érzi a lelkében, hogyan változik a meditációk során. S közben a világ vele együtt változik. Időközben ugyanis rájöttem arra, hogy "a hiba az én készülékemben van". Amíg nem meditáltam, meg voltam róla győződve, hogy ennek az ellenkezője igaz. Mindenkit hibáztattam, csak magamat nem. Mindenkivel bajom volt, és azt éreztem, mindenkinek baja van velem. Pedig az embernek belül kell megváltoznia, belül kell másképp látnia a világot. Csak ehhez kellenek bizonyos eszközök, hogy egyáltalán elindulj az úton. Engem a meditáció ébresztett rá nagyon sok mindenre. Rendesen helyrerakott. Helyrerakta a szellemet, a lelkemet, és a testemet. Hiszen ebből a háromból tevődünk össze. Nagyon ki voltam billentve ebből a hármas egyensúlyból. Persze nem a külső tényezők billentettek ki, hanem saját magamat vittem rossz irányba. Tudod, a jó programot is önmagának csinálja az ember, és a rosszat is. A felismeréshez azonban évek kellenek. Évek, hogy egyáltalán elkezdj azon gondolkodni, mi ebből a kifelé vezető út. Nagy dolog volt megtanulnom elengedni magamtól a dolgokat. Tudni, hogy ha valamit ugyan nagyon akartam, és mégsem jött össze, az sem véletlen.
Korábban gyötörtem magam. Miért nem sikerült? Miért dőlt annyi fa keresztbe az úton? Nincsenek véletlenek. Megtanultam elfogadni, nem bosszankodni, nem gyötrődni, nem zsörtölődni. A meditáció rengeteget segített. Kívülről láttam magamat bizonyos helyzetekben.

- Nem rémültél meg magadtól?

Nem, inkább euforikus érzés lett rajtam úrrá. Nekem ugyanis az első perctől fogva működött a meditáció.

- Milyen meditáció ez tulajdonképpen?

Mély. Olyan, amellyel húsz percre kikapcsolod az agyad. És az a 20 perc elég ahhoz, hogy az idegrendszeredből kipucolódjon a stressz. Nem csak a pillanatnyi stressz, amit ma éltél meg, hanem amit gyerekkorodtól fogva megéltél, vagy amit genetikailag megkaptál. A génjeinkbe égetett stresszeket a meditáció takarítja ki.

- Türelmesebb vagy azóta, amióta a meditációt gyakorlod?

Sokkal. Korábban a legapróbb hülyeségen is felkaptam a vizet és tomboltam. Ma már nem?



"Az anyaméhben voltam utoljára ilyen biztonságban"



- A családban milyen változások történtek azáltal, hogy mindenki meditál?

Nagyon jó energiák lettek körülöttünk. Eddig is megvolt ez e kohézió négyünk közt, de most még erősebb. Azóta jóval szorosabbak a viszonyok köztünk. Meghittebbek, mélyebbek, nyitottabbak a beszélgetések. Azzal, hogy együtt meditálunk, sokszorozzuk az energiát. Anikóval, a feleségemmel még inkább odafigyelünk a gyerekek mindennapi dolgaira. Zoli fiam például úgy került be az általa kiválasztott gimnáziumba, hogy leírta, melyik iskolában szeretne tovább tanulni. Persze ezért tett is, hiszen sokat tanult, de mellette folyamatosan meditált. Szemernyi kétely sem volt benne, hogy esetleg nem sikerülhet. A felvételi napján is meditáltunk, s angyali nyugalommal ment a vizsgára.

- Ha 15 évesen Te is ugyanazt tudtad volna, mint most a fiad, hol tartanál manapság?

Talán én lennék ennek a sorozatnak a producere. (nagyon nevet) Viccet félretéve: fogalmam sincs... Nagyon más energiák voltak akkor. Nem volt internet, GPS, mobiltelefon, sokkal közelebb voltunk a természethez. De ha mindezt már annyi idősen tudom, amit most, azóta nyilván sokkal magasabb szinten tartanék ebben az ezoterikus témában. Egyébként már az is nagy dolog, hogy erről egyáltalán lehet beszélni anélkül, hogy az emberek hülyének néznének.

- Ha nem lett volna Berényi Miki betegsége, akkor most nem beszélnél erről?

Látod, ezt nem tudom... Korábban itt-ott megemlítettem a témát, de hamar leugrott róla a sajtó.

- Emlékszem. A negyvenedik születésnapod környékén meséltél erről a sajtónak. Édesapád elvesztése után...

Igen. Biztos vagyok benne, hogy apu elvesztésének a feldolgozásában is sokat segített a meditáció. Könnyebben vettem az akadályt. Tudod, a meditációs periódust megelőzően sem voltam megrögzött materialista. Mint sok embert, így engem is foglalkoztat, mi történik velünk azután, hogy meghalunk. Hová lesz a lelkünk, a személyiségünk, ami bennünk van. Mert amit most látsz magad előtt, az nem más, mint egy porhüvely, amiből beszél valami. De az a valami hova távozik később? Meggyőződésem, hogy utána más porhüvelyben születünk újjá.

- Szőke Zoltán ebben a porhüvelyben jó ember?

Remélem, hogy igen. Ahogyan a nóta is mondja: "ha jól csináljuk, ami ránk vár, akkor emlékünk majd sok-sok emberöltőn úgy ragyog, mint a fénylő napsugár"... Tehát ebben az életben kell jó dolgokat csinálni, hogy a következőben már ne kelljen ezen dolgozni, s ne kelljen többé visszajönni. A keleti-kultúra ezt már úgy hívja, hogy a Nirvána? Néha elgondolkodom azon, hol tartok a megvilágosodás útján. Úgy érzem, az egyik lépcsőfokára már felléptem. És nem is biztos, hogy ez a legalsó lépcsőfok.
Mindenesetre találtam egy eszközt, amivel ezt a rohanó világot önmagamban le tudom lassítani. Mert nem akarom már felvenni a világ tempóját, megvan nekem a sajátom. A világ hadd rohanjon tovább nélkülem. Nem érdekel a verseny szféra, mert senkivel nem akarok versenyezni. A gyerekeimet is erre nevelem, hogy ne versenyezzenek senkivel. Önmaguk szemében legyenek értékes emberek, azon a bizonyos lelki mérlegükön legyen önbecsülésük.
A lelki békét mindenkinek meg kell találnia valahogy. Nekem a meditáció adta meg ezt a békét. Utoljára az anyaméhben éreztem olyan biztonságot, mint meditáció közben. Meditatív állapotban nyugalmat, melegséget, és mérhetetlen szeretetet érzel.

- A három évvel ezelőtti Szőke Zoltán furcsán nézett volna a mostanira, miközben ilyeneket mond?

Nem nézett volna sehogyan sem... Hiszen azokat - az önmagamhoz viszonyított - poklokat meg kellet járnom, hogy értékelni tudjam a mostani állapotot. Nagyon türelmetlen voltam. És a türelmetlen ember minden, csak nem jó. Ideges, stresszes, zavart, frusztrált - jó egy ilyen embernek a közelében lenni?

- Nem. Ennyi idő után most már én is lehetek Veled őszinte?

Bátran!

- Régen nagyon rossz híred volt. Azt mondták a kollégáid, hogy kiállhatatlan vagy. Pontosan ezért nem mertem veled én se interjút készíteni.

Mert nyilván ezt a negatív energiát sugároztam magamból. Le kellett csendesítenem magam. Oroszlán a csillagjegyem. Az oroszlánnak pedig szüksége van a hangosságra, az egóra. Hogy érezze, ő a legnagyobb, a király, és szabadon parancsolgasson. Csak az én oroszlánom rossz irányba ment el. Vannak oroszlánok, akiket lehet követni. Az enyém rossz dzsungelbe ment.
Arra törekszem, hogy kihozzam onnan az oroszlánomat, és nyugodt, szavannai körülmények között tudhassam. És úgy legyen király, hogy ne kelljen többé ordítania, és parancsolgatnia sem.

- Ha két mondattal kellene összefoglalnod a beszélgetés végén, mintegy útravalóként mindazt, amiről hosszan beszéltünk, mit tanácsolnál az olvasóknak?

Tartsanak mielőbb önvizsgálatot! Mindenkinek a "saját készülékében" van a hibája. Találja meg mindenki a lelki békéjét!
A Mátrix első részben van a kedvenc jelenetem. Neo belép az Orákulumhoz, és az ajtófélfa mögött van egy tábla latin felirattal. Az van ráírva, hogy "Ismerd meg önmagad". Ez az egyik legnehezebb feladat az életben.
Zárásként pedig hadd mondjak el egy bölcsességet, amit a fiamtól való. 11 éves volt, amikor kapott egy feladatot irodalomórán az iskolában. A tanárnő különböző idézeteket ollózott össze, és kirakta maga elé az asztalra. Mondta a gyerekeknek, hogy mindenki válasszon magának egyet. Azt, amelyik tetszik. A fiam odament az asztalhoz, és kiszúrt magának egyet. Így hangzik: "Aki másokat ismer, okos. Aki önmagát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős."
Ezt a bölcsességet mélyen elültettem magamban. Mert mi a lényege? Ebben a rohanó világban le kell állni egy pillanatra, és önvizsgálatot kell tartani. És nem másokat kell legyőzni, hanem önmagadat.

Szöveg: Sándor András